Magam is részt vettem a Velencei-tavi Sportért és Kultúráért Egyesület tagjaként a Gárdony Város Önkormányzata által szervezett vízelvezető árkok tisztításában. A szombati csatorna tisztítás miatt vasárnapra halasztottam a heti túramenetemet. Néhány napja országszerte a magasabb területeken esett a hó. Az időjárásjelentést figyelve a célpontként a Bakonyban a 646 mézeres Hajag-tetőt választotta Ákos fiam, aki ezt a havas túrát nem hagyta volna ki. Ha figyelembe vesszük, hogy évek óta Gárdony környékén nem esik hó, vagyis jelentősebb hó és, ha havat akarunk látni vagy taposni, akkor egy kicsit messzebb kell célpontot választanunk.
Célpontnak a Hajag tökéletes választás volt. Ha belegondolok, hogy a Budapest környéki célpontokat mennyi kiránduló lephette el, nos a Hajagon rajtunk kívül felfelé vezető úton senkivel sem találkoztunk. Az indulástól kezdve a hegycsúcsig hóesésben tapostuk a havat.
A térkép mutatja az útvonalat. Herendtől északra a csúcsig a sárga jelzésen haladtunk. Vicces volt ahogy a frissen lehulló hó a fák oldalán eltakarta a turistajelzések egy részét. Ez nehezítette a tájékozódást, hiszen több esetben keresgélni kellett a jeleket. Viszont annyi előnyünk volt, hogy én a Hajagon, az elmúlt években többször megfordultam már. Legutóbb egy éve, tavaly február környékén voltam fenn. Akkor is a havas tájat kerestem, de a kevesebb csapadék miatt csak 400-500 méter felett volt körülbelül 10 cm vastag hó.
Most a csúcson 10-20 centi hó fogadott. A csúcson a helyi rádióklub épületének teraszán tartottunk pihenőt. A hegy teteje lapos fennsík jellegű terület, jelenleg antenna tornyok találhatók még rajta. Korábban a 80-as években katonai bázis is volt a hegytetőn, ami most romos, de ezt most nem jártuk be.
A havazás délkörül elállt. A hegyről vissza az északi ködös lejtőn a sárga, a piros majd délre kanyarodva piros kereszt jelet követve haladtunk. Ezeken a szakaszokon több helyen autóval járható erdei utakon gyalogoltunk. A téli sportok Magyarországon ritkaság számba menő képviselőivel találkoztunk, mégpedig kutyaszán hajtókkal. Először csak arra gondoltam a ködös havas erdőben, hogy most találkozunk az első turistákkal utunk során. De rövidesen kiderült, hogy nem gyalogos turistákról van szó, mert túl gyorsan közeledtek. És csakugyan, két kutyaszán közeledett. Ilyet ilyen környezetben még nem láttam. Készítettem képeket is természetesen a hajtók szóbeli beleegyezésével.
Herendig folyamatosan lejtős ösvényen az utolsó szakaszon aszfaltos úton értünk vissza.
Ez egy remek túra volt a képek csak részben adják vissza azt az csodálatos látványt, ami elénk tárult.
Összességében a megtett 20 kilométer igazi téli élményt adott, amit 6 óra alatt tettük meg.
A minden hétre egy túra keretében elképzelhető, hogy a jövőhéten ismét havas útvonalról jelentkezek, de ez még nem biztos, hiszen az időjárás a tervet változtathatja.
